Szereti a magyar ember a sört is, a pálinkát is, de talán a legnemesebb nedűnk az a bor. Persze ez nem csak ránk igaz, bort szinte mindenhol fogyasztanak és készítenek a világon. Nincs ezzel máshogyan Garamsalló települése sem, ahol a borászat hagyományai régre nyúlnak vissza. Mostanra a bor készítés és fogyasztás tudománya polgári társulássá érett ebben a piciny faluban.
Legalább hatezer éve foglalkozunk - mi, mint az egyetemes emberi faj - borkészítéssel. Gondolná az ember, hogy ennyi idő alatt minden bizonnyal tökélyre lett véve a szőlő termesztésének és a bor előállításának tudománya. Nem is tudománya, sokkal inkább művészete.
Garamsallón is emberemlékezet óta készülnek borok, ám hivatalos keretet csak öt évvel ezelőtt kapott a mesterség. Garamsalló borászai, a Kárpátok által szabályozott kereteken belül jó hírben állnak, hiszen a BORUM-on (Kárpát-medencei református borászok versenye) több ízben is díjakat nyertek. Minden bizonnyal ezen elismerések is bíztatták őket, hogy egy polgári társulás medrébe tereljék azt, amit csinálnak és amit szeretnek csinálni.
Mészáros Lajos, a Vinariam Polgári Társulás elnöke a következőket mondta alakulásuk körülményeiről:
A polgári társulást azért hoztuk létre, mert a Felső hegyi pincesoron van nyolc-tíz gazda aki bort készít. Egyrészt borkóstolást csinálunk, másrészt kézműves borokat készítünk saját termesztésű szőlőinkből. Mindig is is törekedtünk arra, hogy egy legitim szervezet legyen mögöttünk, ami nonprofit. Célunk volt, hogyha borkóstolót kell szervezni, vagy egy rendezvényen részt venni, akkor egy hivatalos társaság álljon mögöttünk. Tagságunk ezekből az emberekből áll, akik szőlőt termelnek és bort készítenek.
A Vinariam évente több ízben is rendezvényeket szerveznek, amik vagy visszaköthetőek elődeik hagyományaihoz, vagy pedig általuk kiötlött új ötletekre épülnek. Csak, hogy néhány ilyen eseményt említsek: Vince napi vesszővágás; nemzetközi Lajos napok, vagy éppen a Márton napi újbor mustra. A Vinariam tagjai az összetartozás tüzéből is kiveszik a részüket, hiszen fontosnak érzik a magyar ajkú település történelmi múltjára való megemlékezést is. Év végén pedig, vagy ha úgy tetszik, akkor az új év kezdetén kimennek az Új hegyre, hogy ott búcsúztassák az óévet.
Mégis, hogyan kell elképzelni egy ilyen rendezvényt? Merülhet fel bárkiben a kérdés. Nos, hadd segítsek: finom borok széles választéka, a bor mellé ízletes lakoma, illetve jókedélyű beszélgetések, mulatozás. Hiszen, egy polgári társulás életéből nem maradhat ki a szórakozás sem! Gyakorta muzsikusokat hívnak, hogy zenéjükkel színesítsék az estét. Aztán természetesen a jó bor megindítja a nótás kedvű emberek torkát is.
A Vinariam tagjai támogatják egymást versenyeken és azokon kívül is. Segítenek egymásnak mindenben, amiben csak tudnak, és nagyon szívesen látnak bárkit a rendezvényeiken, sőt, érdeklődés esetén pincéik ajtaja is szélesre tárva várva a borkóstolásra vágyó embereket.
Mészáros Lajos azt mondta, hogy a borászatba beleszületik az ember, és akkor lehet egy borászból milliomos, ha előtte milliárdos volt. Értettem a viccet, de azért búcsúzóul megkérdeztem, hogy mit tartogat a jövő a Vinariam számára:
Reméljük sok jó bort! Szeretnénk megtartani, amit elkezdtünk és csinálni, ameddig csak bírjuk. Segíteni a kollégáinkat - régieket és újakat -, amiben csak tudjuk. A többit, azt pedig hozza magával az élet!
Fotók: Kassai Renáta