Pilinszky János a 20. század kiemelkedő magyar költője, aki Baumgarten, József Attila és Kossuth-díjban is részesült. A költészet mellett epikus és drámai műfajokban is alkotott. A Nyugat irodalmi folyóirat negyedik nemzedékének, az újholdasok csoportjának meghatározó tagja volt.
Pilinszky Budapesten született 1921. november 27-én. Anyai ágon egy észak-lotaringiai, katolikus francia család leszármazottja, amely a Bánátban elnémetesedett, míg apai ágon egy Baján élő lengyel hentes, Pilinszky János a család legkorábbi ismert őse. Édesanyja, Baitz Veronika az I. világháború alatt önkéntes ápolónőként dolgozott, ekkor ismerte meg Pilinszky János édesapját, aki mérnöki és jogi tanulmányokat végzett.
14 évesen kezdett verseket írni. Iskolai évek alatt Dosztojevszkij és Thomas Mann művei hatást gyakoroltak rá, és az emberi szenvedés témája foglalkoztatta. A család Balatonkenesén található nyaralója is fontos szerepet játszott Pilinszky fiatalkorában, a gondtalan nyarak és gyermekkori élmények korai verseiben is visszaköszönnek.
Miután befejezte középiskolai tanulmányait, a Pázmány Péter Tudományegyetemen kezdte jogi tanulmányait, majd áttért a bölcsészkara magyar, olasz, művészettörténet szakára, amelyet 1944-ben fejezett be, de diplomát nem szerzett.
Legismertebb művei közé tartozik az Apokrif, a Harbach 1944, a Ravensbrücki passió, valamint rövid epigrammái, a Négysoros, a Mire megjössz vagy a Harmadnapon. Hatással voltak rá a lágerekben szerzett tapasztalatai, és katolikus hite is.
1971-ben József Attila-díjjal, 1980-ban Kossuth-díjjal tüntették ki. 1978-ban Párizsban ismerkedett meg Ingrid Ficheux gitárművésszel, akivel 1980. június 22-én házasságot kötött. Pilinszky 59 éves korában, második szívinfarktusa következtében halt meg. Halála váratlanul érte, sok terve volt még.
Fotó: Wikipédia