Egy zenekar életét és pályafutását annyi minden meghatározza, hogy szinte lehetetlen rámutatni melyik változást pontosan mi idézte elő. Kavarognak a tagok érzelmei és gondolatai, tapasztalatok és tanulságok ötlenek fel, megújulások társulnak az eredeti meglátásokkal, hogy egy olyan keveréket, ha úgy tetszik, elixírt hozzanak létre, mely csordultig tölti a közönség szívét. S mi más segíthetne felderíteni az egyveleg további hozzávalóit, ha nem egy vadonatúj lemez? Esetleg egy lemezbemutató koncert... Ebben az esetben egyikből sem lesz hiány, hisz jön az Arizóna zenekar legfrissebb albuma, melynek dalai március 28-án töltik meg a dunaszerdahelyi NFG Klubot. A kulisszatitkokról Gasparik Maját, az Arizóna énekesnőjét kérdeztem.
Tavaly ünnepelte a zenekar tizenötödik születésnapját, s ez idő alatt rengeteg minden történt veletek, sok-sok mérföldkövet tudhattok magatok után. Tekinthetünk erre az albumra fejezetindításként?
Nagyon érdekes, de erre a negyedik lemezre nem feltétlenül fejezetindításként, hanem egy megállóként tekintek. Tizenöt évesek lettünk tavaly, öt éve jelent meg az X év lemezünk, azóta dolgoztunk a dalokon, saját magunkon, hiszen mi is folyamatos változásban vagyunk. Közben az elmúlt öt évben sok dolog történt: volt itt pandémia, ami hatással volt a zenei életre is, volt ebben az időszakban sok kísérletezés és felismerés.
Mióta dolgoztok az új lemezen? Mivel indult az albumösszeállítás?
A Duett S projekttel indult, ami még a COVID alatt kezdődött. Duettdalokat készítettünk Kocsis Tiborral, Lombos Mártonnal, Gyurcsík Tiborral, a sort pedig azóta is folytatjuk. A harmadik lemez után inkább a single-kre fókuszáltunk, azt viszont már éreztük, hogy az X évhez képest változtunk, s itt az ideje az új albumnak. A pandémia korlátozott is, de az például egy pozitív hozadéka, hogy kitaláltuk a Duett S projektet. Kocsis Tiborral az Akkor is dalunkkal egy kicsit azt is megmutattuk, hogy milyen helyzetbe kerültek a hirtelen összezárva maradt párok abban az időszakban. Tavaly viszont már a színpadon együtt adtuk elő a dalunkat.
Hány dal szerepel az új albumon? Milyen koncepció szerint válogattátok őket össze?
Azok kerülnek a lemezre, amik sorrendben már az X év után készültek. Még most is megy a hajrában a matekozás, mert volt olyan dal a zenekar korábbi korszakából, amit szerettünk volna átdolgozni, de ez már nem fér bele.
Hogyan jellemeznéd a negyedik nagylemezeteket? Mi járt a fejetekben az összeállítása során?
A szembeszél jut eszembe és az, hogy megdolgoztunk érte. Sajnos a torokfájás, hetekig tartó lebetegedés nem került el bennünket sem, ez nagyban nehezítette a munkafolyamatot. Mindennek ellenére valahogy mégis kitartani és csinálni, szem előtt tartani, hogy mi a cél és leginkább magunknak bizonyítani, ez járt a fejünkben. És az, hogy itt volt már az ideje! (felnevet) Single-ket kiadni egy dolog, de nagyon jó, ha mégiscsak látod egy csokorban az elmúlt évek munkáját.
Az új albumról már ismerhetjük az Édeni elixír című dalt. A többi szerzemény is hasonló hangvételű lesz, akár zeneileg, akár hangulatilag, vagy számítsunk azért az érzelmi hullámvasútra?
Számítsatok érzelmi, zenei hullámvasútra. Az Édeni elixírnél azt éreztem, hogy már szükségem volt a mindfulness-érzésre. Amikor meghallottam a demót, rögtön tudtam, hogy ez lesz a címe, de Lombos Márton írta meg a szövegét. Neki például a cím teljesen más irányt mutatott a szövegben, más érzést jelentett, végül aztán maradt annál a változatnál, amit én javasoltam. De ott van például a Rózsabozót titka, ami a női örökségről szól. Sokféle téma jelenik meg, számomra éppen ettől izgalmas ez az utazás.
Mennyire kísérleteztetek a zsánerekkel?
Én azt gondolom, folyamatosan, de nem drasztikusan. Szeretem a sokszínűséget egyénként is, viszont a zenekarban is sokan vagyunk sokfélék. Sokféle zenét hallgatunk, ezek pedig visszaköszönnek a mi zenénkben is. Néha valami jobban dominál, ezt Fecó igyekszik kordában tartani. Ő a zenekar motorja, tőle indul minden demó. Ő írja meg a dalokat, utána jövök én, hogy mi legyen a téma, aztán csatlakoznak a többiek, a kész dalt pedig Fecó gyúrja össze egy egésszé. A koncertverzió aztán néha elviszi más irányba a dalt.
A dalszövegekben visszaköszönnek majd azok az összetéveszthetetlenül „arizónás” gondolatok? Hogyan burjánzik, kuszálódik vagy éppen épül egymásra a szövegek mondanivalója az albumon?
Talán, ha nem akarom, akkor is kialakul egyfajta kapcsolat. A szövegeknél nagyon ragaszkodom ahhoz, most már ennyi év után, hogy számomra önazonos legyen az, amiről éneklek. Viszont arra is volt már precedens, hogy nem én írtam a szöveget, mégis amikor kézhez kaptam, akkor mintha a saját gondolataimat olvastam volna vissza.
Az már publikus, hogy két új duettdallal is készültök, de azt még nem tudjuk, ezúttal kikkel kollaboráltatok. Maradjon meglepetés?
Benko Reinold Kristiánnal, a Kingfishers frontemberével és Kovács Koppánnyal, a Rómeó Vérzik kapitányával, de házon belül is maradunk kicsit, mert Zöld Bálinttal is készül közös dal, aki szólóprojektje mellett az Arizóna basszusgitárosa – ez már három.
Klippeket is várhatunk az elkövetkezendő időszakban?
Szeretnénk. Az utóbbi időben kevesebb videós anyaggal jöttünk ki, kivéve a reels videókat, mert azokat én gyártom mindig a koncert előtt és után. Ősszel forgattunk, ezúttal azt találtuk ki, hogy short formátum legyen, viszont jövünk majd klippel is.
Hogyan haladnak a lemezbemutatós előkészületek?
Új próbatermünk lett. Fecóéknál otthon próbáltunk kisebb-nagyobb lelépőkkel, innen is nagyon köszönjük a szüleinek, hogy tizenöt évig szótlanul hallgatták, ahogy mi a pincében megálmodtuk, gyakoroltuk a dalokat, és nem is untak meg minket. (felnevet) Most azonban helyszínt váltottunk, így ez is egy plusz dolog volt, amivel foglalkoztunk. Az új termünkben elkezdődtek a próbák, már rakjuk össze a műsort.
Tervben van már az új turné? Hol találkozhatunk idén veletek?
Találkozunk például Somorján, Komáromban, Dunaszerdahelyen és Bősön, viszont érdemes figyelni az oldalunkat, ahová folyamatosan feltesszük az új koncertdátumokat, helyszíneket.
fotó: Arizóna archívuma, Váczi Eszter